Először is, meg kell törni a csendet. Beszélni kell!! Amióta gond nélkül tudok erről beszélni, szinte eltünt a szégyenérzetem és a bűntudatom. Csak elkezdeni nehéz, mert ott motoszkálnak a fejünkben a gondolatok, hogy mások szemében, hogyan fogunk kinézni, ha kiderül. Kit érdekel? Nem másoknak kell megküzdeni ezzel a problémával nap mint nap, nem mások élnek együtt a szégyennel és a bűntudattal. Mindig az a fontos, hogy mások mit gondolnak és pontosan ezért nem mernek róla sokan beszélni. Sokan....Szinte senki, mert mit szólnak mások, biztos minket hibáztatnak, biztos szégyentelennek fognak gondolni. De akinek csak ez jön le belőle, annak igazából bármit lehetne mondani, mert a feje a homokban van.

Emeld fel a fejed, nézz körül. Szokták mondani, minden csoda 3 napig tart. Ma, holnap, holnapután még ez lesz a téma, aztán jön a szomszéd bácsika, aki elesett biciklivel, mert annyit ivott, vagy a szomszéd férfi, aki új nővel jelent meg, vagy épp az utca végén lakó család, aki idén már harmadszorra megy külföldre nyaralni. Pontosan ez a probléma, hogy 3 nap után nem történik semmi, mert jön az újabb "hír". A fontos dolgok, problémák pedig elvesznek a rengetegben.

Lehet, hogy a szomszéd néni ferde szemmel fog rád nézni, de közben találkozol olyan emberekkel, akik szintén abban vannak amiben Te, azt élik át amit Te, s talán egymás segítésére is lehettek a gyógyulásban. Ezzel együtt pedig, igen is kiállni azon gyermekekért, akik most mennek át azon, amin mi mentünk keresztül, támaszt adva nekik. Sokan vagyunk, sokan vannak, még is tabu, még sem beszélünk róla, még sem próbáljuk meg a helyén kezelni.

Minél többször beszélünk róla, minél gyakrabban átpörgetjük ezeket az emlékeket, annál inkább kikerülünk a szégyen és a bűntudat árnyékából. Biztos vannak, lesznek emberek, akik majd azt mondják, hogy ez lehetetlen, hisz az az ember olyan jóravaló, kedves, jókiállású. Higgyék csak. Én tudom, mi tudjuk. Nem mások véleményét kell megváltoztatni, hanem a szégyenünket és a bűntudatunkat kell levetkőzni.

Minél több bántalmazottal beszélünk és osszuk meg a tapasztalatainkat, annál inkább szabadabbak is leszünk, hisz megszűnik ennek a titoknak, elszigeteltségnek a magánya. Egymás előtt nincs szégyelnivalónk, mint ahogy mások előtt sem. 

Létrehoztam egy privát facebook csoportot, kifejezetten gyermekkorban szexuális abúzuson átesett bántalmazottaknak, gyertek és beszéljünk róla.  

A csoport neve: Nem a Te szégyened!  Ha szeretnél először anonim maradni, akkor keress nyugodtan a  nemateszegyened@gmail.com e-mail címen.